Története
A hócipős macskák az 1960-as években alakította ki Dorothy Hinds-Daugherty, egy sziámimacska-tenyésztő, aki az amerikai kétszíntarka rövidszőrűt használta fel az új fajta megteremtéséhez. Kezdetben más tenyésztők gyanakvással tekintettek az új macskára, mert attól tartottak, hogy a pedigrés sziámi vonal eltűnik, de manapság ezek a bájos macskák - érzékeny fehér mancsukkal - igen népszerűek a világ számos országában. A hócipős macskát 1983-ban ismerték el az USA-ban Championship szempontjából.
Fajtajellemzők
Színek: Fókabarna, kék.
Bunda hossza: Rövid.
Bunda típusa: Gazdag és sűrű.
Mintázata: Fehér mancsok és sziámiszerű színek.
Mérete: Közepestől a nagyig, a hímek sokkal nagyobbak a nőstényeknél.
Jellegzetességek: Nyugodt állat, pofája kerekebb, mint a sziámié. Közepes méretű lábak és mancsok. Rózsaszín és szürke talppárnák. Kék szemek. Széles, hegyes fülek, hosszú vékonyodó farok.
További információk
A kölykök fehéren születnek, és két évbe is beletelik, mire a jegyek kifejlődnek. Ahogy a macska öregszik, színe úgy sötétedik. Minél hidegebb az éghajlat, annál sötétebb a macska. A hócipős macskát ezüstcsipkésnek is nevezik, mert a fehér mancsok némileg hasonlítanak a burmamacskára.
Az ókori Rómában a macska a szabadság szimbóluma volt, és a szabadság istennőjét macskával a lábainál ábrázolták.
Itt egy kép erről a cuki állatról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése