Szavanna

A szavanna macska fajta Amerikából származik.

                                                               A fajta története
                                                                
A bengáli tenyésztője összekeresztezte a szervált a házimacskával és így született meg ez a fajta.
Külsőben a szerválra hasonlít, bundája pöttyös és márványos.

Jelleme: barátságos, kíváncsi, kedves és ragaszkodik a gazdájához, csak egy igazi gazdájuk van, ebben nagyon a kutyára hasonlít a viselkedése. Bundájuk könnyedén gondozható. Más macskákat nem tűrnek meg a környezetükben.

Nagyon ritka fajta, összesen 1000 példány él belőle a világon.

Itt egy cuki kép erről a fajtáról.

Hosszúszőrű skót juhászkutya

A hosszú szőrű skót juhászkutya, gyakran csak skótjuhász, ideális családi kutya, nyugodt és megbízható, emberszeretete és türelme miatt már egészen kis gyerekek mellé is ajánlható. Nagyon intelligens. Tulajdonképpen bárkinek ajánlható, aki nem kifejezetten kemény őrző-védő kutyát keres (ez a fajta karakterétől idegen), és elég időt tud a kutyájára fordítani. A collie ugyanis igényli az állandó, szoros kontaktust a gazdával, kínzás a kert végén elzárva tartani.

                                                               Fajtatörténet

Származási helye minden valószínűség szerint Skócia, ahol felbecsülhetetlen értéket jelentettek a juhászoknak.

Állítólag már Kr. e. 50 körül is találtak a mai collie-hoz kissé hasonló kutyákat, abból az időszakból, amikor a rómaiak megszállták a skót szigeteket. A collie eleinte nem tartozott a nemesség kutyái közé. Szegényebb sorsú emberek kutyája és egyben legfontosabb segítője volt. Ezek az emberek birkatenyésztéssel foglalkoztak, amit lehetetlen lett volna a kutyák nélkül folytatni. Az emberek nem voltak olyan fürgék, hogy az állatokat együtt tartsák, ha pedig többen vigyáztak volna a nyájra – a haszon lett volna jóval kevesebb. Így hamar felismerték a juhászkutyák pótolhatatlanságát. A skót szigeteken nem kellett, hogy a kutya erős és harapós legyen, mivel a nyájat nem fenyegették a ragadozók. Az elsődleges szempont a mozgékonyság, gyorsaság és a tanulékonyság volt.

                                                         A név eredete

A collie nevének eredetéről is több elmélet született, akárcsak a származásáról. A collie a skót felföldön tenyésztett fekete lábú és fejű juhról, a „colley”-ről kapta a nevét. Egy másik feltételezés szerint a név a kutya színére utal. Abban az időben a kutyák nagy része még fekete színű volt, és így nevezték el őket „coally dog”-nak, azaz szenes kutyának. A collie név utalhat a skót felföld elnevezésére, amely a „collis”.

                                                       Fontos információk

Jellem, idegrendszer: Nagyon barátságos, jó idegzetű, nem agresszív és ideges típus.

Fej: A fej formája az egyik legfontosabb a bírálat szempontjából. A collie arckifejezése a fajta egyik sajátossága. A fejet elölről vagy oldalról nézve egy tompított ékhez hasonlíthatnánk, sima vonalakkal. A koponya a fül vonalától fokozatosan elkeskenyedik, anélkül, hogy a fang – a pofacsont – kiállna vagy hegyesnek látszana. A koponyatető és az arcorri csont párhuzamos egymással, és egyenlő hosszú. A túl meredek vagy túl gyenge stop súlyos hibának minősül. Megfelelő, ha a stop könnyű, de mégis észrevehető. A szemek a stop középvonalában helyezkednek el. Az agykoponya nem lehet túl mély.

Szemek: A collie szemei kedves arckifejezést kölcsönöznek a kutyának. A szemek a stop középvonalában helyezkednek el. Közepesen nagyok, kissé ferdén helyezkednek el és különleges mandulavágásúak. A szem színe általában sötét barna, de a blue-merle színváltozatnál ritkán megjelenhet – az egyik vagy mindkét szemnél – az ugyancsak megengedett kék vagy kékesszürke szemszín is. A collie tekintete élénk, intelligens.

Fülek: Kicsik, se nem túl közel, se nem túl távol tűzöttek. Nyugalmi állapotban hátrafekszik, de amint a kutya érdeklődni kezd, előre állított. Kb. a fül kétharmada egyenesen áll, a felső harmad megtörik, természetes úton előre felé, a törésvonal alá.

Fogak: A collie-nál az ollós harapás a kívánatos, ami azt jelenti, hogy a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak, és a felső metsző fogak hézag nélkül illeszkednek az alsó fogsorra. A harapás, a fogak és az állkapocs erős, a fogak legyenek megfelelően fejlettek.

Nyak: Jól izmolt, erőteljes, mérsékelten hosszú, szépen ívelt.

Törzs: Valamivel hosszabb, mint a marmagasság. Feszes hát, enyhén ívelt ágyékkal. Jól ívelt bordák és mély mellkas jellemző, és a mellkas a vállak mögött eléggé széles.

Mellső végtagok: A lapockák ferdén helyezkednek el és jól szögeltek. A mellső lábak izmosak, és egyenesek. A végtagok csontjai mérsékelten erősek. A könyök testhez simuló, se nem kifelé, se nem befelé forduló.

Hátsó végtagok: A hátsó combok izmosak, a térd jól szögelt, száraz és inas. A csánkok mélyen állnak, és erőteljesek.

Mancsok, ujjak: A mancsok oválisak a talpak jól párnázottak. A lábujjak a mellső végtagokon inkább, míg a hátsó végtagokon kevésbé íveltek. A mancsok zártak.

Farok: Hosszú, az utolsó csontízület (csontvég) legalább a csánkig érő. A kutya nyugalmi állapotában mélyen, egy kissé felfelé ívelten tartott. Izgalmi állapotban, figyelő helyzetben feljebb tartva állhat, de soha nem kerülhet a hát fölé.

Mozgás, járásmód: A mozgás félreismerhetetlen, jellegzetes jegye a fajtának. Egy jó testfelépítésű kutya könyökei sohasem fordulnak kifelé, annak ellenére, hogy az első lábak mozgás közben aránylag távol vannak egymástól. Kötött, keresztező, vagy guruló járás semmiképpen sem kívánatos. Hátulról nézve a hátsó lábak a csánktól lefelé párhuzamosan állnak, nem szorosan egymás mellett. Oldalról nézve a mozgás folyamatos. A hátsó lábak erővel teltek, nagy, elmozdító rugó erővel. A kimondottan térölelő járás (lépés) nem kívánatos, a járásmód könnyed és minden nehézségtől mentes legyen.

Szőrzet: Jól illeszkedik (illik) a test körvonalához, nagyon sűrű. A fedőszőr sima, kemény tapintású. Az aljszőrzet puha, bundaszerű és nagyon sűrű, csaknem eltakarja a bőrt. A sörény és a nyakon a gallér dús. A pofarészen, orron lévő szőrzet sima és rövid. A fülek végén – csúcsnál – rövid, ahogy közeledik a fül tűzéséhez, nagyobb a szőrzet. Az első lábak jól borítottak szőrrel – zászlósak, a hátsó lábak a comb felett dúsan borítottak, lefelé azonban rövidebb szőrzettel. A farok nagyon dúsan borított szőrrel.

Színek: A három FCI által elismert szín: cobolyszín fehérrel (gold-sable, világos aranytól a telt mahagóniig, vagy árnyalt cobolyszín); tricolor (fekete, cserszínű rajzolatokkal, valamint a galléron, lábakon és a farokvégen fehér jegyekkel); blue-merle (világos – ezüstös kék, fekete, vagy feketén márványozott rajzolatokkal). Mindegyik felsorolt színváltozat mutathat több-kevesebb, a collie-ra jellemző fehér rajzolatot. Az Amerikai Kennel Klub (AKC) ezen felül elismeri, és elfogadja a fehér színváltozatot is (white collie).^[1] Az ilyen színű collie-k testének nagy része fehér, míg fejük a többi színváltozathoz hasonlóan hordozza a tanjegyeket.

Méretek: Kanoknál 56–61 cm; szukáknál 51–56 cm.

Hibák: Minden eltérés a megengedettől hibának tekintendő, és ennek megfelelően kell értékelni.

Itt egy kép erről a cuki fajtáról.

Képek a macskákról

Ezek voltak a képek a macskákról! Ha tetszett és még nem olvastad a bejegyzéseket olvasd el, mert érdekesek. Különböző állatokról szólnak. Ja és ha tetszika blog akkor mond el másoknak is, hogy nézzék meg!!!!!! Ha megteszed akkor nagyon köszönöm!!!

Üdv: V.Lili

Skót lógófülű macska

1961-ben egy perthshire-i farmon született egy kismacska, amelynek fülei a fejére lapultak. A farmer, William Ross úgy döntött, elkezdi tenyészteni a vonalat, és így született meg a skót lógófülű macska.
A fajtát az 1978-as amerikai kiállításon ismerték el győztesnek, és a tenyésztés fő központja ma is az Egyesült Államokban található. A skót lógófülűt normál fülű macskákkal kell pároztatni, mert különben valószínűleg ízületi vagy porcproblémák merülnek fel. Bár a tenyésztő állítja, hogy a lógó fül nem okoz kellemetlenséget a macskáknak, félő, hogy a fajta hajlamos a fülatkára vagy a süketségére. Ezek a cicák nyugodtak és szelídek.

                                                             Fajtajellemzői

Változatok: nincsenek.
Színek: a 23 amerikai rövid szőrű szín közül bármilyen elismert.
Bunda hossza: lehet hosszú vagy rövid szőrű.
Bunda típusa: puha és sűrű.
Mintázata: számos mintázat elismert.
Mérete: közepes, tömött.
Jellegzetessége: gömbölyű fej, kerek szemek, fülek a fejre borulnak. A szemszínnek illenie kell a bunda színéhez. A testalkat erős és zömök. Rövid, erős lábak.

                                                             További információk

A skót lógófülű kismacskák normális, hegyes, álló füllel jönnek a világra. Füleik kéthetes koruk körül kezdenek lekonyulni.
Minden alomban, ahol az egyik szülő skót lógófülű, lesz néhány kiscica ilyen mutáns génnel.

Itt egy kép a cuki állatról.

Labrador retriver (röviden: labrador)

A labrador retriever hihetetlen vízszeretete miatt terjedt el az a legenda, mely szerint az újfundlandi és a vidra keresztezéséből származik.

                                                        Tulajdonságok

Marmagassága:

• 54-56 cm (hím)
• 52-54 cm (nőstény)

Súlya: 25-38 kg.

Várható élettartam: 12-13 év.

                                                        Alkalmazási területek

Kábítószer keresés

Vakvezető kutya

Vízimentő kutya

Vadászat

Házi kedvenc

Szarvasgomba keresés

Kutató-mentés

                                                          Külseje

Szőrzete rövidebb, tömörebb, mint golden retrieveré. Szőre színe: fekete, zsemle és barna színű. Az a lényeg, hogy sohasem lehet foltokkal, csakis egyszínű labradort fogadnak el. Egyszerűen megbabonázza az embereket a gyönyörű tekintetével, a két szép mogyoróbarna szemével, még az is beleszeret, aki eddig tudomást sem vett az ebekről. Könnyedén tartható fajta, de azért hétvégeként (legalább) neki is jár egy jó kiadós séta, nagyon szereti a kirándulásokat, hegymászásokat is. Ha kell, ott fekszik a gazdája mellett, de ha kell, akkor nagyon energikus is tud lenni. Vigyázni kell az etetéssel, nem kell túl sok ételt adni neki, mert könnyen elhízik. Középtermetű fajták közé tartozik. Imádja a családját, a gyerekeket is nagyon szereti, nem kell félteni tőlük, mert még a fül-farok ráncigálást is könnyen eltűri. Nagyon könnyedén tanul és elég magas az intelligenciája. Nem annyira jó házőrzőnek, hisz éveken keresztül azt tanították neki, hogy az erős állkapcsát ne használja – a vadászatokon nagyon ügyes és egy kis sebet sem ejt a vadon, szinte egy tojást is oda tudna a gazdájának vinni úgy, hogy nem lenne semmi baja sem. Érdemes kihasználni sokoldalúságát, mert ezt a fajtát szinte mindenre lehet használni. De az sem baj, ha egyszerűen csak kedvencként tartjuk.

Itt egy kép erről a cuki állatról.

Bernáthegyi

A bernáthegyi a munkakutyák közé tartozik, az alpesi masziff leszármazottja. Állóképességének növelése érdekében újfundlandi vért vittek bele. Az amerikai kontinensen jobban elterjedt, mint Európában. Mérete ellenére mindig sima és könnyed a mozgása.

                                                               Megjelenés

A bernáthegyi háta igen széles, és egészen a lágyékáig vízszintes, majd onnan enyhén lejteni kezd a far felé. A marja hangsúlyos. Farka hosszú, vaskos és erős. Általában lógatva tartja, de a vége visszakunkorodhat. A szépen ívelt mellkas a könyökig ér. Hasa enyhén felhúzott. Lejtős válla igen izmos. Mellső végtagjai egyenesek és erősek. A csánkja mérsékelten szögletes. Mancsai szélesek, az ujjak majdnem zártak. Nyaka erőteljes, rajta határozott - de nem eltúlzott - redő található. A fej tövénél jól látható egy barázda. A bernáthegyinek erős, lenyűgöző feje van, jól látható szemöldökkel és stoppal. A rövid, erős arcorri rész magassága nagyobb, mint a hosszúsága. A jól fejlett ajkak ívesen hajolnak rá az alsó állkapocsra. Koponyáját erős csontozat jellemzi, orra nagy és fekete, szeme sötétbarna. Fülei arcára simulnak és magasan tűzöttek, ráadásul meglehetősen nagyok. Az állat lógatva hordja őket, így még inkább hangsúlyozzák a koponya szélességét. Mélyen ülő szemei közepes nagyságúak. Az alsó szemhéjak nem záródnak tökéletesen, de a túl nyitott szem nem kívánatos. A bernáthegyi harapása ollószerű vagy harapófogó-szerű. Nyaka tömzsi, izmos. Szőrzete alapján megkülönböztetünk rövid szőrű és hosszú szőrű bernáthegyit. A rövid szőrű kutyák szőre testhez simuló, érdes tapintású, de nem durva. A hosszú szőrű egyedek szőrzete közepesen hosszú, egyenes vagy hullámos, ám sohasem göndör. A farok szőrzete dús, de nem lehet hullámos. A fej és a fülek szőre rövidebb és puhább. A mellső lábak viszonylag ritkán szőrösek, míg a deréktájékon hosszabb és sűrűbb a szőr. Szőrzetének színe: narancssárga, mahagóni, vörös, fehér. A bernáthegyire a vöröstől a sárgáig terjedő alapszínek jellemzők fehér rajzolattal, vagy a fehér alapszín vöröstől barnássárgáig terjedő színű rajzolattal. A fehér szőrzet csíkszerű foltokkal is előfordul. A kutya mellén, mancsán, orrán és homlokán fehér rajzolatnak kell lennie. Kötelező továbbá a fehér farokvég és a nyakon körbefutó fehér sáv is. A fejének arcorri részén látható sötétebb rajzolatot a kutya maszkjának nevezik.

                                                            Méretek

Mérete: 61-80 cm.

Súlya: 50-90 kg.

Élettartama: 11 év.

                                                             Érdekességek

Egy alkalommal egy kisfiú a mélybe zuhant, s ájultan feküdt egy sziklapárkányon. Barrynek sikerült kikapaszkodnia hozzá. Ember nem tudta volna megközelíteni ezt a helyet. Barry addig nyalogatta a gyermek arcát, amíg az magához nem tért. A fiúcska felhúzódzkodott Barry hátára, s a kutya biztonságos helyre vitte. Barry emlékére azóta mindig van egy Barry névre hallgató kutya a kolostorban.

A mítoszt, mely szerint egy brandys hordócska lóg a bernáthegyi kutyák nyakában, egy festőművész teremtette, aki - talán egy brandyt gyártó cég reklámozásaként - így ábrázolta a bajbajutottakon segítő kutyát.

Itt egy kép erről a cuki állatról.

Beagle

A beagle középtermetű kopó-féle vadászkutya, az egyik legősibb vadászatra tenyésztett fajta.

                                                          Tricolor

A tricolor vagy háromszínű beaglet, fekete háttakaró, cserszínű fej és végtagok jellemzik, fehér foltokkal a fejen, a hastájon és a farokvégen. Fontos megjegyezni, hogy nincs semmiféle előírás a három szín elkülönülésére, arányára vagy árnyalatára. Ez nem véletlen, ugyanis a színek aránya életük során folyamatosan változik, a fekete-fehéren született kölykön csak később alakulnak ki a világosabb foltok. A fekete és fehér szín mellett megjelenő harmadik szín a világossárgától a cserszínig, a téglavörösig bármilyen árnyalatot felvehet. Érdekes ugyanakkor, hogy azokat a beagleket is tricolornak nevezzük, melyeken csak egész minimális, épp csak egy foltnyi, fekete szín található.

                                                         Bicolor

A bicolor vagy kétszínű beagleken a fehér mellett csak a cserszín van jelen. Sokan nevezik fehér-aranynak is e színtípust, hiszen a cser-, sárgaszín árnyalata emlékeztet a golden retriever színére. A bicolor egyedeknél is igaz, hogy a sárga szín árnyalatára, élénkségére és elhelyezkedésére semmilyen előírás sincs, kivétel, hogy a farokvégnek mindenképpen fehérnek kell lennie. Születésükkor a bicolor beaglek teljesen fehérek, a sárgásbarna foltok csak később alakulnak ki.

                                                      Érdekesség

A beagle népszerűségét részben sokszínűségének köszönheti, hiszen nincs két, akár csak látszólag is, egyforma belőle. Változatosságának forrása a fehér szín egyedenkénti igen eltérő aránya. A színskála egyik végén a szinte teljesen fehér, egy-két halvány cserszínű folttal ékesített példányok, a másik végén pedig azon egyedek találhatók, melyeknek csak a farkuk vége és mancsuk fehér. A beagle standardja csak a farokvég kötelező fehérségét írja elő, melynek oka, hogy éneklő ugatásán kívül csak az izgatottan remegő farokvég árulja el a nyomon lévő beagle helyét a magas fűben, aljnövényzetben.

Itt egy kép erről az állatról.